Agávé, közönséges (Agave americana)
Népies neve
amerikai ágávé
Latin/tudományos neve
Agave americana
Élőhelye/hol honos
Közép- és Dél-Amerika
Termőhelye
A legtöbb pozsgáshoz hasonlóan jellemzően száraz éghajlaton él. Lassan növekszik, de a legtöbb faj meglehetősen nagyra: több méter átmérőt érhetnek el.
A hőséget, a tűző napot jól viseli; a legtöbb faj néhány fok mínuszt is kibír. Vegetatívan, sarjairól könnyen szaporodik, illetve szaporítható.
Hatóanyaga
fehérje, glükóz, hamu, sóskasav, szálak, szaponin, szénhidrát, zsír
Leírása
Az agávé (agavé, Agave) a spárgafélék (Asparagaceae) családjában az agávéformák (Agavoideae) alcsalád névadó nemzetsége számos, jól ismert sivatagi és száraz égövi fajjal.
Cserje, maximum 2 méter hosszú levelekkel, a levelek szegélye erősen fogazott.
Az amerikai agávéból – amelyet a XVI. században többek között a Földközi-tenger vidékére is behurcoltak – állítják elő a híres Mezcal párlatot.
A növény csak több évtized után virágzik, és akkor is csak egyetlenegyszer.
Gyógyhatása
A prehistorikus Mexikóban már használták rituális kábítószerként, valamint sérülések és fogfájás kezelésére.
Agávé felhasználása
Szapogenin- és szaponinvegyületeik hatnak az állatok hormonális szabályozására, így fogamzásgátló tabletták gyártására használják őket.
Több faja kedvelt dísznövény.
Fontos trópusi rostnövény a szizál (Agave sisalana) és a henekén (Agave fourcroydes).
A közönséges agávé (Agave americana) levelektől megtisztított torzsájának tiszta vagy cukrozott cefréjéből párolják a mezcalt, a tequilát pedig ugyanígy készítik a kék agávéból (Agave tequilana). A kivágott virágszárból kicsorgó nedvből erjesztett ital a pulque, amit már az aztékok is nagyon kedveltek.
Oaxaca államban az indiánok a levelek legkülső rétegét tapadófóliaszerű csomagolóanyagnak használták a munkahelyükre magukkal vitt ételeik védelmére. A leveleket és a bugavirágzatot állati takarmánynak is hasznosították.
A növény szára és a levelek töve a nem zöld rész ehető, meglehetősen sok szénhidrátot tartalmaz; az alkoholos italok erjesztésénél is ezt a sajátosságát használják ki. A tápanyagtartalom és egyúttal a növény élvezeti értéke is a növény korával javul. A pH 5–6 savtartalmú agávélé tápértéke 100 ml-enként mintegy 300 kalória.
A tápanyagok 90-93%-a fruktóz és glükóz, de vannak benne más egyszerű cukrok is és egy kevés vas. A fiatal virágzó tövek és a virágok is ehetők sütve vagy főzve, de akár nyersen is.
Mexikó északi területein és az USA délnyugati részén az agávé elkészítésének leggyakoribb módja az ún. gödörben sütés volt — úgy tűnik, ez az módszert délebbre nem ismerték.
A mai Tehuacán környékén a megfőzött agávéleveleket tojással habarták.
Ellenjavaslat/Jó tudni
Nem ismert.
Jogszabályi védettsége
Hazánkban jogszabályilag (13/2001 (V. 9.) KÖM rendelet) nem védett.
Forrás: Wikipédia
Vissza a gyógynövényekhez
Fontos:A cikk tartalmának figyelembevételével fontos hangsúlyozni, hogy a bármilyen egészségügyi problémánk van, mindig konzultáljunk orvosunkkal. A természetes összetevők használata nem helyettesíti a szakszerű orvosi tanácsokat.Az oldalon található információk kizárólag tájékoztató és szórakoztató jellegűek, nem minősülnek orvosi, állatorvosi, gyógyszerészi vagy egyéb egészségügyi szaktanácsadásnak. Az oldalt nem egészségügyi szakemberek szerkesztik. Egészségügyi panasz, tünet vagy vészhelyzet esetén hívja a 112-es segélyhívó számot, vagy keresse fel a legközelebbi háziorvosi vagy ügyeleti rendelést haladéktalanul! Az oldal tartalmát mindenki kizárólag saját felelősségére használja.
Vitamin tudástár
Gyógynövények
