Népies neve
Barbadosi aloé, aloë vera, aloé fa, nyugat-indiai~, valódi~, orvosi aloé, keserűgyökér, medveepe aloe vera, áloé, orvosi aloé, valódi aloé, nyugat-indiai aloé, abesszín aloé, keserű aloé, barbadosi aloé, barbadoszi aloé.
Latin/tudományos neve
Aloe capensis, Aloe vera, Aloe barbadensis
Élőhelye/hol honos
Afrikában, főleg D- és K-Afrikában
Termőhelye
A meleg, száraz területek (elsősorban: Afrika, Dél-Amerika) jellegzetes növénye.
Gyűjtése
A levelet megvágják, és az ebből kifolyó nyálkás zselé a gyógyhatású anyag.
Hatóanyaga
13-27% aloin A és B, 5-hidroxi-aloin, aloinosidok, aloesin (aloeresin B), aloeresin A-pkumársav- észter, keserű glikozid az aloeinin A és B (6-fenil-2-piron-származékok). Mono- és poliszacharidok (pl. acemannon), aminosavak, enzimek.
Aloé leírása
A lilomfélék (Liliaceae) családjába tartozó, törzs nélküli, húsos tőlevelekből álló kaktuszféle, mely az elmúlt években rendkívüli népszerűségre tett szert.
5 méter magasra is megnő. Vastag, húsos kb. 50 cm hosszú csipkézett szélű vagy tüskék leveleből áll. Sárga vagy piros füzérvirágzata 1 méter hosszúra is nyúlhat.
Két részét használják, egyrészt a tiszta zöld zselészerű anyagot, ami a levél beljsejében található, másrészt pedig a kesernyés sárga ízű levelét. A nedv erősebb tisztító hatású.
Az Aloe vera pozsgás, évelő növény, virágai sárgák. Húsos, pozsgás, lándzsa alakú levelei 50 cm-re is megnőhetnek, az egész növény magassága 120 cm lehet.
Kizárólag leveleit használják gyógyászati célokra; a levelek egyes részeit más és más célra hasznosítják. Az a sűrűn folyó, kocsonyás nedv, amivel az Aloe verát leginkább azonosítani szokták, a növény leveleinek belső részéből származik.
A levél szerkezetében, a legkülső rétegek és e között a kocsonyás rész közötti sárgás, keserű ízű lé szárításával nyerik az aloe latexet (tejnedvet).
A kereskedelemben ezt aloe hepatica vagy aloe barbadensis néven hozzák forgalomba. Kínában a XI. század óta szárító hatású gyógyszerként alkalmazzák. Elsőként Csang Jü-hszi és Szu Szung Csia Jou Pen Cang (A Csia Jou-kor orvosságai) című munkájában bukkant fel.
Az aloé neve az arab alloeh szóból származik, de már a régi görögök is használták az aloé („keserű”) és az aloedarion („tisztító”) szavakat.
Gyógyhatása
Sebek, égések, forrázások, karcolások, horzsolások, napfény okozta leégés, fertőzések elleni védelem, bőrápoló krémek. Belső használata tilos! – A levél hosszanti kettévágásával juthatunk a zseléhez, ami kozmetikai szerként, vagy sebek, vágások fertőtlenítésére alkalmas.
Az aloét az ókorban is nagy becsben tartották. A használata az ősi írásokban is megjelenik.
A HKO szerint alkalmazható székrekedés kezelésére, paraziták kiűzésére, égések, csípések, horzsolások kezelésére, a Gyomor, a Vastagbél és a Máj méregtelenítésére.
Egyes nyugati fitoterápiás irányzatok az aloé belső használatát egyáltalán nem javasolják, csak a külső alkalmazást.
Külsőleg sebgyógyító, égési sérülések kezelésére, pelenkakiütésre, felfekvésekre alkalmazott szer. Alkalmas még aranyér, pattanások, végbéltáji repedés külsőleges gyógyítására.
A növénynek tulajdonított jótékony hatások közül néhányat nem sikerült igazolni. Jelenleg is folynak kísérletek, hogy bebizonyítsák nedvének vércukorszint-csökkentő hatását. Ehhez először a nedvből ki kell vonni a nyálkás gélt, mert ez utóbbi éppen ellentétes hatást, vércukorszint-emelkedést okoz.
Felhasználása
Laxans hatása a bélműködésre különösen előnyös, aloesin-tartalma miatt gyulladásgátló enteritis kezelésében. Főleg gél formájában külsőleg is hatékony bőrápoló. Sokféle készítményt forgalmaznak.
Elkészítés módja
Két különböző technikát alkalmaznak: felmelegítik, amelynek során kátrányszerű, feketés anyagot kapnak; vagy lassan megszárítják a napon (illetve megerjesztik), és így sötétsárga vagy csokoládébarna, lágy anyagot kapnak.
Aloé ellenjavaslat/Jó tudni
Terhes nők belsőleg ne használják, mert méhösszehúzó hatása miatt vetélést idézhet elő.
Súlyosbíthatja a fekélyt, az aranyeret.
Az áloét általában nem ajánlják belső használatra!
Jogszabályi védettsége
Hazánkban jogszabályilag (13/2001 (V. 9.) KÖM rendelet) nem védett.
Forrás: Wikipédia
Vissza a gyógynövényekhez
