Acsalapu (Petasites officinalis)

Acsalapu (Petasites officinalis)

 

 

Acsalapu népies neve

közönséges acsalapu, kalaplapu, nagy szattyú, vörös acsalapu, orvosi acsalapu,

Latin/tudományos neve

(Petasites hibridus Sch.), (Petasites officinalis), (Petasites ovatus), (Tussilago petasites)

Élőhelye/hol honos

Európában, É- és Ny-Ázsiában, elterjedt É-Amerikában. Évelő lágyszárú nagy tőlevelekkel és magasra növő virágzatokkal. A Középhegységben és a Dunántúlon helyenként nem ritka, patakok mentén néhol tömeges. Védelemre érdemes.

Termőhelye

Hegyvidéki patakok mentén, források körül, vizenyős helyeken. Folyópartok mentén nagy tömegben található.

Gyűjtése

A növény leveleit akár őszig, folyamatosan is szedhetjük (fő gyűjtési idő: júniustól augusztusig), majd kiszárított részeit porrá zúzzuk. A gyökér ősztől tavaszig gyűjthető (októbertől áprilisig). Gyökerét és föld feletti részét leginkább május-júniusban gyűjtik. Beszáradási aránya 6:1.

Hatóanyaga

Eremophilan típusú szeszkviterpénalkohol (petasol, neopetasol, izopetasol) észterek (angelicasavval 0,28-0,36% petasin, továbbá neopetasin, izopetasin), szeszkviterpén-laktonok (furanopetasin, eremophilan-lakton), 0,1% illóolaj (főleg dodecanal), flavonoid, cserzőanyag, nyálkapoliszaharid, jelentéktelen mennyiségben pirrolizidin alkaloidok.

Acsalapu leírása

A fészkesvirágzatúak (Compositae) családjába tartozó kétlaki, évelő növény.Fészkesek (Compositae). 15—30 cm., végre termésben egész
90 cm. Levelei szívesek, egyenetlenül fogasok, fonákukon szürke molyhúak, később fejlődnek ki mint a virágok és a nyár folyamán igen nagyra nőnek. 4 dm. szélességet is elérhetnek; számos fészke megnyúló, elég tömött fürtöt képez.
Virágai szennyes-pirosak, vagy pirosas-fehérek. Van tisztán porzós és tisztán termős virágú példány. Az olyan virágokban, melyekben csak termő fejlődött, a bibeszál elágazásai félhengeresek. Az olyanokban, amelyekben porzók is vannak, a bibeszál ágai kihegyezett tojásalakok.

Gyógyhatása

Nyálkakiválasztást elősegítő köptető, izzasztó és köhögéscsillapító, légzéskönnyítő, torokgyulladást csökkentő, asztma, epilepszia, ideges fejfájás, migrén.

A gyökértea légzőszervi megbetegedések, asztmás bántalmak enyhítésére, a légzés könnyítésére szolgál.

A levelekből készült tea, köptető, izzasztó, ideges fejfájást, migrént csillapító szer.

Gyökérfőzete torokgyulladás elleni öblögetésre alkalmas. Levelei gyulladások, kelések borogatására használható.

 

Felhasználása

Kivonataiból készült gyógyszer spasmolyticum és fejfájás (migrén) csillapító, tranquillans neurodystoniás funkciózavarokban (fájdalmas gyomorgörcs, bronchusgörcs, dysmenorrhoea).

Elkészítés módja

Teakészítés: egy csapott teáskanál acsalapu gyökeret ¼ liter vízben, egy éjszakára beáztatunk, reggel felmelegítjük és leszűrjük.

Pakolás: a friss, megmosott leveleket szétzúzzuk és felrakjuk a beteg testrészre.

Naponta többször ismételjük.

Acsalapu ellenjavaslat/Jó tudni

Évente max. 3 alkalommal fogyasztható, mert a tea igen erős hatású, túladagolás esetén émelygés, hányás is felléphet.  Terhesség és szoptatás ideje alatt nem alkalmazható. Az orvosi acsalapu felhasználása óvatosságot igényel, mert hatásában erős, májat károsító, pirrolizidin típusú alkaloid is van benne (nemesített fajtái azonban a károsító alkaloidot csak minimális mértékben tartalmazzák). Ezért hosszabb időn át nem szabad belsőleg használni, az előírt mennyiség betartásával azonban nincs káros hatása. Áldott állapotban lévő kismamáknak, szoptató anyukáknak és kisgyerekeknek alkalmazása nem tanácsos. A pirrolizidin rákkeltő anyag, ezért a növény használata fokozott óvatosságot igényel. Érdekesség, hogy egyes kutatások éppen daganatellenes hatásáról számolnak be.

Jogszabályi védettsége:

A fehér acsalapu (Petasites albus) a magyar jogszabályok (13/2001 (V. 9.) KÖM rendelet) szerint védett, természetvédelmi értéke 5.000 Ft, ezért Magyarországon nem gyűjthető! Az orvosi acsalapu nem védett!

Vissza a gyógynövényekhez