Amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica)

Amerikai kőris (Fraxinus pennsylvanica)

Népies neve

Zöld kőris

Latin/tudományos neve

Fraxinus pennsylvanica, Fraxinus pubescens

Élőhelye/hol honos

Észak-Amerika keleti részéről, az atlantikus–észak-amerikai flóraterületről származik, de előnyös tulajdonságai miatt a mérsékelt égövben sokfelé, így Magyarországon is nagy területeken ültetik.

Termőhelye

Magyarországon elsősorban a sziki tölgyesekbe, valamint a síksági ártéri ligeterdőkbe telepítették – leginkább elegyfának, mert nagy fényigénye miatt a tisztán kőrises erdők erősen kiritkulnak.

Nagy előnye a többi kőrisfajjal szemben, hogy a vad nem károsítja. Az Európában elterjedt növénykártevőknek is jól ellenáll. Eredeti termőhelyén a smaragd kőris kéregrontó (Agrilus planipennis) erőteljesen károsítja.

Gyűjtése

Termése keskeny, hosszú szárnyú lependék. Októberben érik, de csak tavasszal hullik le.

Hatóanyaga

Kvercitrin flavonglikozida, mannit, cseranyag, inozit, illóolaj, dextróz, gumi

Amerikai kőris leírása

Törzse alacsony (< 25 m), lombozata laza. A magányosan álló példányok törzse általában csavart, illetve görbe; koronája széles, szabálytalan alakú, ágai többnyire csüngők. Sűrűn, állományban ültetve viszont karcsú, a csúcsig követhető, sudaras törzset nevel, a villásodás nem jellemző rá. Koronája ilyenkor keskeny, ágai vékonyak.

Kérge korán repedezik. A hosszanti irányban repedezett barna héjkéreg repedései keskenyek, a kéregcserepek háta lapos.

Fiatalon karógyökérzete van, ami idővel sekélyen elhelyezkedő, terjedelmes szívgyökérzetté alakul.

Vastag, fénytelen, világosszürke-világossárga, hengeres hajtásait világosbarna paraszemölcsök tarkítják. A hajtás rügymagasságban nem vagy csak kissé laposodik el; ezért a levélpárna kevéssé kiugró. Hónaljrügyei tojásdadok, viszonylag nagyok. Rügypikkelyei rozsdabarnák és molyhosak; levélripacsai félhold alakúak; rajtuk az edénynyalábok végződései szögletesek.

Levele 5–15 levélkéből álló, páratlanul szárnyalt, összetett levél. A levélkék elliptikusak, nyelesek, fűrészesek, a csúcslevél jóval nagyobb a többinél. Páratlanul szárnyalt, összetett levelei 20–25 cm hosszúak, és rendszerint hét, ritkábban kilenc levélkéből állnak. A tojásdad vagy lándzsás tojásdad levélkék 7–10 cm hosszúak, 3–5 cm szélesek, a hazai kőrisek levélkéinél nagyobbak. A levélkék nyele rövid. A levélke lemeze vékony, papírszerű, fonákán a főér nem rozsdásan szőrös.

Virágairól a párta hiányzik. Termése keskeny, hosszú szárnyú lependék. Októberben érik, de csak tavasszal hullik le. A világosbarna szárnyak vége lekerekített vagy kicsípett. A magok zabszemszerűek.

Gyógyhatása

A leveleiből (Fraxini folium) készült tea enyhe hashajtó és vizelethajtó hatású. A fa vékonyabb ágai kérgéből (Fraxini cortex) pedig reuma és izületi bántalmak elleni teát készítenek.

Felhasználása

Faanyaga a magas kőriséhez hasonló minőségű, de görbe növekedése erősen korlátozza bútoripari felhasználhatóságát.

Elkészítés módja

Nem ismert

Ellenjavaslat/Jó tudni

Nem ismert

Jogszabályi védettsége

Hazánkban jogszabályilag (13/2001 (V. 9.) KÖM rendelet) nem védett.

Forrás: Wikipédia

Vissza a gyógynövényekhez