Alkörmös (Phytolacca americana)

Népies neve

Amerikai alkörmös, amerikai karmazsinbogyó, galambbogyó, tintabogyó, tízporzós alkörmös, fitolakka.

Latin/tudományos neve

Phytolacca americana, Phytolacca decandra

 

Élőhelye/hol honos

Észak-Amerika, de mára már széles körben elterjedt.

Termőhelye

Zavart, felhagyott, bolygatott területeken pionír növény. Fagyérzékeny, de gyökeréről könnyen újra kihajt.

Hatóanyaga

Alkaloidok, antociánok, aszkorbinsav, béta-karotin, betanin, cserző anyagok, enzimek, fehérje, fitolakkagenin, foszfor, fruktóz, glükóz, gumi, gyanta, hisztamin, kalcium, kalcium-oxalát, keményítő, mérgező szaponin, szénhidrát, tanninok, triterpén szaponin, vas, vitamin B1, vitamin B2, vitamin B3, víz, zsír, zsírosolaj.

Alkörmös leírása

Gyökere húsos, vaskos, elágazó főgyökér.

Szára erős, a betalainoktól vöröses színű. Elérheti a 3 m-es magasságot is.

Levelei szórt állásúak, tojásdad-lándzsás alakúak, ép szélűek, 10–25 cm hosszúak.

Virágzata fürt. A virágok kétivarúak, zöldesfehér-rózsaszínek.

A termés feketés-bíborszínű csoportos bogyó (mérgező).

Májustól augusztusig virágzik.

 

Alkörmös gyógyhatása

Régebben szifilisz, diftéria, rák, kötőhártya-gyulladás kezelésére, hányásra, és hasmenésre használták. Helyileg alkalmazva rühet is kezeltek vele. Az alkörmös fiziológiás hatását a bőrön is kifejti, a bőrfelszínen keresztül hat a test mirigyes állományára, így különösen a szájüreg, a torok, a szexuális rendszer, valamint a tejmirigyek működésére.

Hat továbbá a szövetekre is, a sejt membránjain keresztül bejut a nyálkahártyába, az emésztőrendszerbe és a húgyutakba. Az alkörmös vértisztító, fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentő, vírusellenes és daganatellenes, köptető, hánytató, katartikus, narkotikus, hipnotikus, rovar-és hashajtó hatással is rendelkezik.

A gyökérből kivont tinktúra: vértisztító , jó a nyirokrendszeri betegségekre, beleértve az emlő megbetegedéseit és a bőrbetegségeket. Használják arthritis-re , reumára , kötőhártya-gyulladásra , mandulagyulladásra , fertőző betegségekre, ödémákra , és a rákra.

Gyökér dunsztkötés: az összetört és sült gyökeret mell tályogok borogatására, reumás fájdalmak, és a duzzanatok kezelésére használják. Olajban áztatott gyökér: A frissen szárított gyökeret olajban áztatják és az így nyert gyógyolajat mellkasi sebek, tályogok kezelésére, valamint a rákgyógyászatban alkalmazzák.

Bogyók: ha anélkül esszük meg, hogy a mérgező magokba harapnánk, akkor eredményesen kezelhető vele az artitisz. Egyet kell az első nap megenni, a következő napon kettőt, egészen a hetedik napig, minden nap egyel növelve a bevett bogyók számát. Ezt követően újabb hét napig egyel csökkentve minden nap a bogyók számát kell fogyasztani egészen a 14. napig. A bogyókat vízbe áztatva, majd a vizet elfogyaszva reuma és artitisz kezelésére használják.

A frissen facsart gyümölcslevelet külsőleg alkalmazva rák, aranyér és remegés kezelésére használják.

A levelek hashajtó hatással rendelkeznek. A növényből nyert hamu káliumban gazdag és rák kezelésére használják.

Felhasználása

Éretten bíborvörös bogyóit sokáig élelmiszerszínezékként használták; Franciaországban a vörösbor színezésére termesztették is – színezőanyaga az a betacián, ami a cukorrépában is megtalálható. Miután kiderült, hogy triterpénszaponint és lektint tartalmaz, használatát betiltották.

Az alkörmösből gyógyászatilag hasznosítható anyagokat nyernek ki. A homeopátiában is használatos. Gyökere szaponint tartalmaz; ezeket helyenként mosószernek használják.

Elkészítés módja

Alkörmös ellenjavaslat/Jó tudni

Egyes részei (bogyói, gyökere legfőképp) erősen mérgezőek a legelő állatokra és az emberre.

Heves és mérgező hatása miatt csak szakember használhatja!

Jogszabályi védettsége

Hazánkban jogszabályilag (13/2001 (V. 9.) KÖM rendelet) nem védett.

Forrás: Wikipédia

Vissza a gyógynövényekhez