Népies neve
Amerikai alkörmös, amerikai karmazsinbogyó, galambbogyó, tintabogyó, tízporzós alkörmös, fitolakka.
Latin/tudományos neve
Phytolacca americana, Phytolacca decandra
Élőhelye/hol honos
Észak-Amerika, de mára már széles körben elterjedt.
Termőhelye
Zavart, felhagyott, bolygatott területeken pionír növény. Fagyérzékeny, de gyökeréről könnyen újra kihajt.
Hatóanyaga
Alkaloidok, antociánok, aszkorbinsav, béta-karotin, betanin, cserző anyagok, enzimek, fehérje, fitolakkagenin, foszfor, fruktóz, glükóz, gumi, gyanta, hisztamin, kalcium, kalcium-oxalát, keményítő, mérgező szaponin, szénhidrát, tanninok, triterpén szaponin, vas, vitamin B1, vitamin B2, vitamin B3, víz, zsír, zsírosolaj.
Alkörmös leírása
Gyökere húsos, vaskos, elágazó főgyökér.
Szára erős, a betalainoktól vöröses színű. Elérheti a 3 m-es magasságot is.
Levelei szórt állásúak, tojásdad-lándzsás alakúak, ép szélűek, 10–25 cm hosszúak.
Virágzata fürt. A virágok kétivarúak, zöldesfehér-rózsaszínek.
A termés feketés-bíborszínű csoportos bogyó (mérgező).
Májustól augusztusig virágzik.
Alkörmös gyógyhatása
Régebben szifilisz, diftéria, rák, kötőhártya-gyulladás kezelésére, hányásra, és hasmenésre használták. Helyileg alkalmazva rühet is kezeltek vele. Az alkörmös fiziológiás hatását a bőrön is kifejti, a bőrfelszínen keresztül hat a test mirigyes állományára, így különösen a szájüreg, a torok, a szexuális rendszer, valamint a tejmirigyek működésére.
Hat továbbá a szövetekre is, a sejt membránjain keresztül bejut a nyálkahártyába, az emésztőrendszerbe és a húgyutakba. Az alkörmös vértisztító, fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentő, vírusellenes és daganatellenes, köptető, hánytató, katartikus, narkotikus, hipnotikus, rovar-és hashajtó hatással is rendelkezik.
A gyökérből kivont tinktúra: vértisztító , jó a nyirokrendszeri betegségekre, beleértve az emlő megbetegedéseit és a bőrbetegségeket. Használják arthritis-re , reumára , kötőhártya-gyulladásra , mandulagyulladásra , fertőző betegségekre, ödémákra , és a rákra.
Gyökér dunsztkötés: az összetört és sült gyökeret mell tályogok borogatására, reumás fájdalmak, és a duzzanatok kezelésére használják. Olajban áztatott gyökér: A frissen szárított gyökeret olajban áztatják és az így nyert gyógyolajat mellkasi sebek, tályogok kezelésére, valamint a rákgyógyászatban alkalmazzák.
Bogyók: ha anélkül esszük meg, hogy a mérgező magokba harapnánk, akkor eredményesen kezelhető vele az artitisz. Egyet kell az első nap megenni, a következő napon kettőt, egészen a hetedik napig, minden nap egyel növelve a bevett bogyók számát. Ezt követően újabb hét napig egyel csökkentve minden nap a bogyók számát kell fogyasztani egészen a 14. napig. A bogyókat vízbe áztatva, majd a vizet elfogyaszva reuma és artitisz kezelésére használják.
A frissen facsart gyümölcslevelet külsőleg alkalmazva rák, aranyér és remegés kezelésére használják.
A levelek hashajtó hatással rendelkeznek. A növényből nyert hamu káliumban gazdag és rák kezelésére használják.
Felhasználása
Éretten bíborvörös bogyóit sokáig élelmiszerszínezékként használták; Franciaországban a vörösbor színezésére termesztették is – színezőanyaga az a betacián, ami a cukorrépában is megtalálható. Miután kiderült, hogy triterpénszaponint és lektint tartalmaz, használatát betiltották.
Az alkörmösből gyógyászatilag hasznosítható anyagokat nyernek ki. A homeopátiában is használatos. Gyökere szaponint tartalmaz; ezeket helyenként mosószernek használják.
Elkészítés módja
Alkörmös ellenjavaslat/Jó tudni
Egyes részei (bogyói, gyökere legfőképp) erősen mérgezőek a legelő állatokra és az emberre.
Heves és mérgező hatása miatt csak szakember használhatja!
Jogszabályi védettsége
Hazánkban jogszabályilag (13/2001 (V. 9.) KÖM rendelet) nem védett.
Forrás: Wikipédia
Vissza a gyógynövényekhez
