Illatos ábelfű (Abelmoschus moschatus)
Ábelfű latin/tudományos neve:
(Abelmoschus moschatus, Syn: Hibiscus abelmoschus), (Abelmoschus), (Abelmoschi semen)
Népies nevei:
Ambretta, abelmosusz, abelmosusz mag, ábelmósusz, ábelmósusz mag, ábelmósuszmag, abelmosuszmag, okra, gombó, bámia
Élőhelye/hol honos
Az Illatos ábelfű (Abelmoschus moschatus) egy trópusi növény, amely általában Indiában, Kína és Afrika déli részén honos. A növény jól fejlődik a meleg, nedves klímában, és szereti a félárnyékos helyeket.
Ábelfű leírása
Nagy, mályvához hasonlító virágai vannak, max. 2,5 méter magas, egynyári növény. Elsősorban jó ízű és vitaminban és ásványi anyagban gazdag gyümölcsi miatt termesztik, amelyek max. 15 cm hosszúak, és ízletes zöldségként dolgozzák fel őket. Leveleiből háncsrostot készítenek. Fűszerként is ismeretes. A magok édes, virágos, nehéz illatúak, mely a pézsmához hasonló. Az illatos ábelfű olaját egykor gyakran az állatok pézsmájának helyettesítésére használták, de mára ez már nem elterjedt a különféle szintetikus pézsmák előtérbe kerülése miatt.
A gyógynövény hatóanyaga
Magban 0,2-0,6% illóolaj, melynek fő alkotója farnezol, 7-15% zsíros olaj, kb. 35% umianyag
Gyógyhatása/ betegségek kezelése
A növény különböző részeit a hagyományos és kiegészítő orvoslásban alkalmazzák, de az alkalmazásai közül nem mindegyik nyert tudományosan is bizonyítást. Külsőleg leggyakrabban az emésztőrendszer görcseinek enyhítésére, izomgörcsökre, rossz vérkeringésre, izületi fájdalomra alkalmazzák. Rovarirtóként és afrodiziákumként is ismeretes.
Görcsoldó (spasmolyticum), étvágyjavító, gyomorerősítő (stomachicum), szélhajtó, puffadást csökkentő (carminativum), az emésztőrendszer tónusát növelő (tonicum).
Felhasználása
Illóolaja illatszer-, és likőripari alapanyag.
Felhasználható része(i): magja
Ábelfű ellenjavaslat/Jó tudni
Ellenjavaslat nem ismert.
Jogszabályi védettsége
Hazánkban jogszabályilag (13/2001 (V. 9.) KÖM rendelet) nem védett.
Forrás: Wikipédia
