Agávé, közönséges (Agave americana)
Népies neve
amerikai ágávé
Latin/tudományos neve
Agave americana
Élőhelye/hol honos
Közép- és Dél-Amerika
Termőhelye
A legtöbb pozsgáshoz hasonlóan jellemzően száraz éghajlaton él. Lassan növekszik, de a legtöbb faj meglehetősen nagyra: több méter átmérőt érhetnek el.
A hőséget, a tűző napot jól viseli; a legtöbb faj néhány fok mínuszt is kibír. Vegetatívan, sarjairól könnyen szaporodik, illetve szaporítható.
Hatóanyaga
fehérje, glükóz, hamu, sóskasav, szálak, szaponin, szénhidrát, zsír
Leírása
Az agávé (agavé, Agave) a spárgafélék (Asparagaceae) családjában az agávéformák (Agavoideae) alcsalád névadó nemzetsége számos, jól ismert sivatagi és száraz égövi fajjal.
Cserje, maximum 2 méter hosszú levelekkel, a levelek szegélye erősen fogazott.
Az amerikai agávéból – amelyet a XVI. században többek között a Földközi-tenger vidékére is behurcoltak – állítják elő a híres Mezcal párlatot.
A növény csak több évtized után virágzik, és akkor is csak egyetlenegyszer.
Gyógyhatása
A prehistorikus Mexikóban már használták rituális kábítószerként, valamint sérülések és fogfájás kezelésére.
Agávé felhasználása
Szapogenin- és szaponinvegyületeik hatnak az állatok hormonális szabályozására, így fogamzásgátló tabletták gyártására használják őket.
Több faja kedvelt dísznövény.
Fontos trópusi rostnövény a szizál (Agave sisalana) és a henekén (Agave fourcroydes).
A közönséges agávé (Agave americana) levelektől megtisztított torzsájának tiszta vagy cukrozott cefréjéből párolják a mezcalt, a tequilát pedig ugyanígy készítik a kék agávéból (Agave tequilana). A kivágott virágszárból kicsorgó nedvből erjesztett ital a pulque, amit már az aztékok is nagyon kedveltek.
Oaxaca államban az indiánok a levelek legkülső rétegét tapadófóliaszerű csomagolóanyagnak használták a munkahelyükre magukkal vitt ételeik védelmére. A leveleket és a bugavirágzatot állati takarmánynak is hasznosították.
A növény szára és a levelek töve a nem zöld rész ehető, meglehetősen sok szénhidrátot tartalmaz; az alkoholos italok erjesztésénél is ezt a sajátosságát használják ki. A tápanyagtartalom és egyúttal a növény élvezeti értéke is a növény korával javul. A pH 5–6 savtartalmú agávélé tápértéke 100 ml-enként mintegy 300 kalória.
A tápanyagok 90-93%-a fruktóz és glükóz, de vannak benne más egyszerű cukrok is és egy kevés vas. A fiatal virágzó tövek és a virágok is ehetők sütve vagy főzve, de akár nyersen is.
Mexikó északi területein és az USA délnyugati részén az agávé elkészítésének leggyakoribb módja az ún. gödörben sütés volt — úgy tűnik, ez az módszert délebbre nem ismerték.
A mai Tehuacán környékén a megfőzött agávéleveleket tojással habarták.
Ellenjavaslat/Jó tudni
Nem ismert.
Jogszabályi védettsége
Hazánkban jogszabályilag (13/2001 (V. 9.) KÖM rendelet) nem védett.
Forrás: Wikipédia
Vissza a gyógynövényekhez
