Ámbrafa népies neve
Keleti ámbrafa, amerikai ámbrafa, vörös mézga, szíjácsos mézga, édes mézga.
Latin/tudományos neve
Liquidambar imberbe, Liquidambar orientale, Liquidambar orientalis, Liquidamber orientalis, Liquidambar styraciflua
Élőhelye/hol honos
Kis-Ázsia, eredeti elterjedési területe az USA délkeleti része.
Termőhelye
Szép alakja és intenzív őszi lombszíne miatt értékes. Napos vagy félárnyékos helyre való. A savanyú talajt kedveli, mészérzékeny, meszes talajon levelei besárgulhatnak; savanyú kémhatású tőzeget kell keverni az ültetőgödrébe, illetve a későbbiekben is figyelni kell, hogy a talaja ne meszeződjön vissza.
Hatóanyaga
etanol, gyanta, illóolaj, tanninok, víz, fahéjsav, fahéjsav-észterek, storezinol, stirol, vanilin
Ámbrafa leírása
Maximum 5 méter magas lombhullató fa, tipikus ismertetőjegyei az öt karéjos levelek és a paraszerű kéreg. A megsértett fából kicsurgatott és vízzel kifőzött balzsamanyagot használjuk gyógyászati célokra. Füstölők készítésére is használatos.
Gyógyhatása
Ennek a fának igen sokféle terápiás hatást tulajdonítanak. Köptető-, gyulladáscsökkentő, vizelethajtó és érösszehúzó szer, de használják légúti panaszok és bőrproblémák kezelésében is.
Felhasználása
A gyógyításra a barna, viszkózus gyantáját (styrax gyanta, latinul: Styrax resina) vetik be, amely a kéreg megsértésekor folyik ki.
A kozmetikai ipar használja illatszerek, kenőcsök készítésénél illatfokozásra. A rágógumi alapanyagát az ámbrafa levegőn besűrűsödő váladékából készítik, ezért a mézgafa elnevezés is gyakori.
Elkészítés módja
A styrax gyantát úgy állítják elő, hogy a megsértett fából kicsurgatott gyantát vízzel kifőzik.
Ellenjavaslat/Jó tudni
Nem ismert
Jogszabályi védettsége
Hazánkban jogszabályilag (13/2001 (V. 9.) KÖM rendelet) nem védett.
Forrás: Wikipédia
Vissza a gyógynövényekhez
