Alpesi medvetalp népies neve
Havasi medvetalp, közönséges medvetalp, medvetalp
Latin/tudományos neve
Heracleum sphondylium
Élőhelye/hol honos
Európa, Ázsia és Észak-Afrika
Termőhelye
Közép-Európában is viszonylag elterjedt, bár már Magyarországon is elterjedt.
Gyűjtése
Tavaszi, fiatal, húsos leveléből (még virágzás előtt szedve) általában ázsiai országokban zellerre emlékeztető ízű levest vagy főzeléket készítenek, illetve élelmiszer-adalékként használják.
Franciaországban a Heracleum sphondylium L. subsp. ternatum alfajtát a likőriparban alkalmazzák.
Hatóanyaga
furokumarin (pimpinellin, bergaptén, xantotoxin), illóolaj, hidroxi-kumarinokat, poliineket
Alpesi medvetalp leírása
A közönséges medvetalp (Heracleum sphondylium) az zellerfélék (Apiaceae) családjába tartozó lágy szárú növényfaj.
Maximum 1.5 méter magas, kétnyári vagy évelő növény, barázdált szárral, mely sűrűn szőrözött.60—180 cm.
Csöves és vaskos szára barázdás, levele nagy, szárnyas; a szárnyak szélesek, legalább az alsók nyelesek, gyakran karéjosak és durván fürészesek. Felsőbb szárlevelei 1—2-szer háromkaréjúak.
Az egész növény merev szőröktől érdes. Ernyője igen nagy, sugarai 15 cm hosszúak. Gallérja rendesen hiányzik, vagy legföljebb egynél több lehulló levélkéből áll. Gallérkája soklevelü.
A szélső virágok nagyobbak; szélső szirmaik 8—9 mm. hosszúak. Terméskéi erősen lapítottak, 8—10 mm hosszúak.
Gyógyhatása
A Közép-Európában is gyakori közönséges medvetalpat régebben az epilepszia kezelésére használták. Ma is alkalmazzák homeopátiás szerek előállítására, amelyek emésztési nehézségek, köhögés és hörgőgyulladás csillapítására szolgálnak.
Felhasználása
A népi gyógyászat egykor köhögés, megfázás, fekélyek, emésztési panaszok ellen alkalmazta. A homeopátia a faggyúmirigy-túlműködés ellen adja.
Elkészítés módja
Közvetlen a virágzás előtt, vagy a virágzáskor szedett s szárított leveleknek barnás-zöldes színe és fanyar íze van; erősítő, összehúzó és oldó hatású, főzetét ezért vese- és hólyagbajoknál, kövéredésnél és erősen gyengítő havibajnál használtak egy napra 10—20 grammot, 2 deci vízben erősen főzve.
Külsőleg a leveleket sebek tisztítására, borogatásképpen alkalmazták, gyökereit pedig gyomorbántalmaknál, epilepsziás tüneteknél.
Alpesi medvetalp ellenjavaslat/Jó tudni
Mint közeli rokona, a kaukázusi medvetalp (Heracleum mantegazzianum), ez a faj is bőrpanaszokat okozhat.
A kaukázusi medvetalp a zellerfélékre jellemzően furanokumarinokat tartalmaz, de a többi növényhez képest sokkal nagyobb mennyiségben. Ez az anyag azon felül, hogy rákkeltő, a bőrt erősen fényérzékennyé teszi. Ehhez a növény puszta megérintése is elegendő, a finom szőröknek köszönhetően.
Ha az érintett bőrfelületet UV-sugárzás éri, a bőr kipirosodik, viszketni kezd, és 16–48 órán belül égési sérülésekre emlékeztető hólyagok jelennek meg rajta. Ezek helyén feketés, lilás bőrelszíneződések és hegek maradnak vissza.
Szembe kerülve átmeneti, vagy akár végleges vakságot okoz.
Jogszabályi védettsége
Hazánkban jogszabályilag (13/2001 (V. 9.) KÖM rendelet) nem védett.
Forrás: Wikipédia
Vissza a gyógynövényekhez
